Podmaniczky Frigyes báró 1824. június 20-án született Pesten. A mai Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, majd Késmárkon végzett jogot. Érdeklődése hamar a politika felé fordult: 1843-1744-es országgyűlésen gróf Ráday Gedeon Pest megyei követ mellett végzett írnoki teendőket. Ezt követően a mai Humboldt Egyetemen is tanult Berlinben, majd külföldi tanulmányutat is tett, melyről később könyvet is írt. 1847-ig Pest vármegye aljegyzőjeként dolgozott, mágnásként részt vett az 1847-48-as pozsonyi országgyűlés felsőtáblájának tanácskozásain. Az 1848-ban a felsőház tagja, korjegyzője, majd megválasztott jegyzője lett. Részt vett a szabadságharcban, ami alatt kapitányi rangig vitte. A Habsburg győzelem után egy évre kényszerrel besorozták a császári hadseregbe közlegénynek. Hazatérése után vidéki birtokán szépirodalommal foglalkozott, regényeket írt.

A politikába a kiegyezés közeledtével kapcsolódott be ismét: 1861-ben a szarvasi kerület képviselőjévé választották a Balközép Párt jelöltjeként, és a még abban az évben feloszlatott Képviselőházban alelnök is volt.

1865 és 1875 között ismét Szarvas képviselőjeként foglalt helyet az országgyűlésben. Ezután – immár a Szabadelvű Párt tagjaként – 1875-78-ban Nagylakot, 1878-81-ben Budapest VI. kerületét, 1881-84-ben újra Nagylakot, 1884 és 1892 között Magyarkanizsát, 1892 és 1905 között Budapest IV. kerületét, végül 1905-06-ban Szászrégent képviselte. Képviselői munkája mellett 1868-69-ben a Hazánk című politikai napilap főszerkesztője is volt. 1889-ben a kormányzó Szabadelvű Párt elnökévé választották, mely pozíciót a párt további fennállása során végig betöltötte. Buda és Pest 1873-as egyesülése után a városrendezéssel foglalkozó Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke lett. Egészen 1905-ig dolgozott a testületnél, annak tényleges irányítója volt. Jelentős szerepe volt Budapest mai városképének kialakításában: ebben a három évtizedben épültek ki a főváros körutai és sugárutai, a dunai rakpartok, valamint három új Duna-híd. A nőtlen mágnást elkötelezett városfejlesztői munkája miatt nevezte Krúdy Gyula Budapest vőlegényének, akinek alakját regényben tervezte megörökíteni az utókornak.
1875 és 1885 között a Nemzeti Színház, 1884-1885-ben az Operaház intendánsi pozícióját is betöltötte. A színház működését felügyelő kormányzati tisztviselőként sokat tett a társulat kiszámítható működéséért, illetve világos színházszakmai profiljának kialakításáért.
Társadalmi tevékenysége is említésre érdemes: vezetője volt az veteránok megsegítésével foglalkozó Országos Honvédegyletnek és a Hajléktalanok Menhelye Egyletnek.
Podmaniczky Frigyes 1907. október 19-én hunyt el Budapesten.

Az életműve iránt érdeklődők olvashatnak Podmaniczky munkásságáról a Szürke eminenciások a magyar történelemben és a Merész magyarok című kötetekben, melyek megtalálhatók könyvtárunkban.