A Képviselőházi Könyvtárnak ajándékozott első hagyaték Ghyczy Ignácz (1799–1870) országgyűlési képviselő híres könyvgyűjteménye volt. A XVIII-XIX. századi nemesi családi könyvtár, mely muzeális könyvekben és periodikumokban is gazdag, főként német, francia, magyar és latin nyelven kiadott politikai, jogi, államtudományi, történeti, földrajzi, gazdasági, teológiai, hadtudományi, irodalomtudományi és szépirodalmi műveket tartalmaz. A rendkívül értékes magángyűjtemény akkor kb. 20.000 kötettel gazdagította az állományt. A Ghyczy-köteteknek az ajándékozás után kalandos sorsa lett, hiszen az akkor még csak egy szobában működő könyvtár ennyi könyvet nem tudott elhelyezni, így sok ezer kötetet adtak különféle intézményeknek kölcsön. Nagy Miklós könyvtárigazgató 1928-tól tett erőfeszítéseket a kötetek visszaszerzésére, mely végül nem sikerült maradéktalanul. A rossz tárolási körülmények miatt már az adományozás utáni években tönkrement négy ládányi könyv, majd a II. világháború során is megsemmisült 3000 kötet. A két világháború között a könyvtárban külön teremben őrzött könyveket 1945 után visszasorolták az állományba, ahol 2005 óta a Muzeális Gyűjteményt gazdagítják. A ma is meglévő állományrész különösen becses könyvritkaságai között találjuk többek között Luther Bibliáját 1569-ből, Ferdinand Bernhard Vietz bécsi tudós 14 kötetes, kézzel festett növényhatározóját (Icones plantarum… Wien, 1780-1819), az első magyar nyelvű döntvénytárát (Planum Tabulare, Buda, 1825), valamint Révai Péter Szent Koronáról szóló művét (Nagyszombat, 1732.).

A Képviselőház 1872. márczius 11-i ülésének naplójában olvashatjuk az adományozás részletes történetét:

„Néhai igen derék képviselőtársunk Ghyczy Ignácz örökösei, fiai, öten, névszerint: Béla, Imre, Gyula, Géza, Dénes és Ida nem annyira folyamodvány – mint ők nevezik,– de valóságos ajándéklevelet küldenek ide, (Halljuk) mely két tanú aláírásával van megerősítve, s özvegy édes anyjok által van helyben hagyva, melyben édes atyjoknak 6400 munka, illetőleg 20,000 kötetre menő könyvtárát a képviselőháznak ajánlják (Élénk éljenzés.) és kérik, méltóztassanak ezt atyjok iránti kegyeletből az örökösöktől elfogadni. (Éljenzés.)”

Az ajándék levél szövege is elhangzott a képviselőházban:

„Mélyen t. képviselőház! Boldogult édes atyánk, Ghyczy Ignácz — nem csekély szeretet és szorgalommal egy könyvtárt gyűjtött össze, mely az ahhoz tartozó hírlapokon kívül mintegy 6.400 munka, illetőleg 20.000 kötetből állhat, s melyre nézve ismételten nyilvánitá azon szándékát, hogy azt közczélokra szentelendi.

Mély tisztelettel alulírtak, boldogult atyánk emléke iránti őszintén érzett kegyeletünk által vezéreltetve, nem tudnánk e könyvtárnak szebb és atyánk hazafias érzelmeihez illőbb rendeltetést adni annál, mintha azt ezen mélyen t. képviselőháznak, melynek boldogult atyánk tagja volt, – felajánljuk kebelbeli könyvtára szaporításra. –

Korántsem kívánunk e könyvgyűjteménynek a valódinál nagyobb értéket tulajdonítani, – hisszük azonban, hogy az tartalmaz müveket, melyek egy szerény honpolgár magán könyvtá- rának díszére válnak, és e mellett a mélyen t. képviselőház könyvtárában is helyet érdemelnek.

A midőn tehát a kérdéses könyvgyűjteményt ezennel fölajánljuk, – esedezünk a mélyen t. képviselőház előtt: méltóztassék szerény adományunkat kegyesen elfogadni.

Ha azután e kérésünkhöz, – annak teljesülése reményében – még egy további, atyánk iránti kegyeletünk által sugalt kérelmet is szabad csatolnunk – ugy ez oda terjedne: kegyeskedjék, ajánlatunk elfogadása esetén, egyszersmind elrendelni azt is, hogy az átadandó könyvek kötetenként egy, boldogult atyánk nevét kitüntető bélyegnyomattal látassanak el. (Éljenzés.)”

A képviselők így fogadták az ajándék-levél tartalmát:

„Perczel Béla: T. ház! Én elfogadom azt, mit az igen t. elnök ur méltóztatott mondani először, hogy t.i. a ház könyvtári bizottmányának adassék ki ezen ajándék-levél, hogy az ajándékba nyert könyveknek a könyvtárban elhelyezéséről gondoskodjék; s másodszor, hogy jegyzőkönyvileg fejezze ki a ház köszönetét, ezen adományért. Ezen javaslatra nézve (Halljuk!) bátor vagyok indítványozni, hogy a háznak köszönetét a t. ház elnöke fejezze ki egy levélben az illetőknek kegyes adományukért. (Helyeslés.) {…}

Elnök: Ha a t. ház ugy kívánja: akkor egy levél mellett ezen határozatát a háznak közölni fogom az illetőkkel. (Helyeslés.)

Simonyi Ernő : Ugy hiszem, t. ház, hogy ez igen rendkívüli adomány. Másodszor húszezer kötetből álló könyvtár oly tekintélyes gyűjtemény, mit bizony meg kell becsülnünk. Azt hinném, t. ház, hogy igen helyesen fogunk eljárni, hogy ha most – kétséget sem szenvedhet, hogy a ház csak köszönettel fogadhatja ezen adományt el, – kiadnánk ezen okmányt a könyvtári bizottságnak és a könyvtári bizottság adna azután jelentést ugy a könyvtár átvétele iránt, mint arról, hogy miképen fogja a ház az ajándékozó iránti elismerést kifejezni.”

Villám Judit

OGYK - 150 éve tartalommal töltve