Az írásunk címében említett mű[1] szerzője Johan Huizinga (1872. december 7. – 1945. február 1.) a valaha élt talán legismertebb holland történész volt, akit a szakma a modern művelődéstörténet egyik megalapozójaként tart számon.

Groningenben, értelmiségi családban látta meg a napvilágot. Szülővárosa egyetemének bölcsészkarán tanult történelmet, nyelvészetet, keleti nyelveket, köztük szanszkritot, végül 1897-ben lett a holland nyelv-és irodalomtudomány doktora.[2] A huszadik század első éveiben fordult figyelme a középkori történelem felé, 1905-ben Groningenben, majd 1915-ben a Leideni Egyetemen lett a történelem professzora, utóbbi posztját egészen 1942-ig megtartotta.[3] 1916-ban a Holland Királyi Tudományos Akadémia tagjává választották. Posztjáról 1942-ben, egyik tanártársa elbocsátása elleni tiltakozásul mondott le, számos kollégájával egyetemben, amit a német megszálló hatóságok lázadásként értékeltek, és az összes résztvevőt letartóztatták. Huizingát néhány hónappal később szabadon bocsátották, de egyetemi tanári működését természetesen nem folytathatta, sőt Leiden városából is kitiltották.[4] Hollandia felszabadulását már nem érhette meg, 1945. február elsején elhunyt.

Munkássága szerteágazó: írt történelemfilozófiai, kultúrfilozófiai jellegű munkákat[5], továbbá monográfiát Rotterdami Erasmusról[6], Hollandia 17. századi kultúrájáról[7] vagy Amerika történelméről, de kétségkívül legismertebb munkája a Középkor alkonya[8], amely a főleg késő középkori burgundi udvari kultúra történetének ismertetésén és jellegzetességeinek elemzésén keresztül a kulturális folyamatok általános törvényszerűségeit próbálta bemutatni.

Huizinga komoly hatással volt számos magyar íróra, irodalmárra, történészre, egyebek között Szerb Antalra[9], Cs. Szabó Lászlóra[10], Halász Gáborra, Passuth Lászlóra, Bóka Lászlóra, Kerényi Károlyra és Gogolák Lajosra.[11] Szerb Antal fordította Huizinga legismertebb munkáját, a Középkor alkonyát. Pontosabban a hagyomány szerint mindenképpen, ám egyes kutatók szerint elképzelhető, hogy csak részben fordította Szerb, illetve ő fésülhette össze az elkészült szövegeket, ám hitelt érdemlően bizonyítani e teóriát ennyi év távlatából már nem lehet.[12] Huizinga életműve napjainkban sem merült feledésbe, ezt bizonyítja többek között az is, hogy a láthatáron van a Középkor alkonya új fordításának megjelenése.[13]

A Neutraliteit en vrijheid, waarheid en beschaving[14] című, mindössze 26 oldalas kötet egy 1939. november 19-én, rádióadásban elhangzott előadás kibővített változata, amelyet még ugyanabban az évben, Haarlem városában jelentetett meg a H.D. Tjeenk Willink & Zoon N.V. nevű kiadó. A szöveg tárgya, illetve megszületésének oka a második világháború kitörése, illetve ezzel összefüggésben a semleges államok helyzete. Huizinga az első oldalon felidézi Roosevelt amerikai elnök 1939 szeptemberének első napjaiban tett hivatalos bejelentését, amelyben kinyilvánította az Amerikai Egyesült Államok semlegességét. Ugyanebben a beszédében Roosevelt különbséget tett az Amerikai Egyesült Államok és az egyes állampolgárok mint autonóm személyek semlegessége között: azaz attól, hogy az állam hivatalosan semleges, nem kötelezheti az egyes állampolgárokat a véleményüket illetően ugyanerre. A szerző véleménye szerint a szabadság ügyét illetően ez utóbbi különbségtétel az állam és a lelkiismeret semlegessége között nagy szolgálatot tett az egész világ számára.[15]

A szabadság ügye kulcsfontosságú, mivel eleve annak korlátozása vagy teljes elnyomása volt az egyik fő oka a második világháború kitörésének.[16] Ugyanakkor Huizinga úgy látta, hogy amíg a fegyveres erőszak tombol világszerte, addig elkerülhetetlen, hogy az állam – több-kevesebb sikerrel – ne gátolja a véleménynyilvánítás szabadságát: egy magát semlegesnek nyilvánító állam az állampolgárok minden olyan tettét, amely a semlegesség ügyének árthat, figyelemmel fogja követni.[17] A fentebbi ellentétek tompításának érdekében a semlegességet választó államoknak kiváló lehetősége nyílik arra, hogy a „szabadság és az igazság” ügyét szolgálják, például azzal, hogy segítik a sajtót abban, hogy minden álláspontot be tudjon mutatni.[18] Továbbá, az igazság védelme közös feladata az adott államoknak és az egyéneknek.[19] A szerző szerint alapvető probléma volt Európában a valóság iránti igény, illetve az erkölcsiség már elfogadott normáinak feláldozása. Ennek pedig egyik oka véleménye szerint a „hipernacionalizmus”, amely a 19. századtól kezdve fokozatosan vált „napjaink pestisévé”.[20] Sikerülni fog-e ebből a nihilizmusból és válságból kilábalni, nem fogunk-e csődöt mondani a „regeneráció” során? – teszi fel a kérdést írása végén Huizinga.[21]

A Neutraliteit en vrijheid, waarheid en beschaving könyvtárunk külső raktárában található meg, C4/6218-as jelzet alatt.

Felhasznált irodalom

• Balogh Tamás: Mélyenszántó Gondolat és Hűséges Megemlékezés. Johan Huizinga és Szerb Antal Huizinga-monográfiájáról. In: Balogh Tamás: A holland látóhatár. Budapest, Typotex, 2009. p. 43-65.
• Csé E.-ről. Cs. Szabó László főiskolai előadásai Erasmusról (1946/47). In: Huizinga Noster. In: Huizinga Noster : filológiai tanulmányok J. Huizinga magyar recepciójáról / Balogh Tamás. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem: L'Harmattan, 2017. 146, [6] p. (Károli könyvek. Németalföldi Műhely, Monográfia). p. 123-140. OGYK-jelzet: 916.139
• Huizinga – újratöltve (Beszélgetés Balogh Tamással A középkor alkonya új magyar fordításáról) Monostori Tibor interjúja, 2021.02.25. In: 1749.hu (https://1749.hu/flow/interju/huizinga-ujratoltve-interju-balogh-tamassal-a-kozepkor-alkonya-uj-magyar-forditasarol.html) Letöltés ideje: 2021.12.06.
• Huizinga és „A világirodalom története”. In: Huizinga magyar barátai: Johan Huizinga magyar recepciója a harmincas-negyvenes években: tanulmányok / Balogh Tamás. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Eötvös K., cop. 2002. 161, [2] p. p. 95-110. OGYK-jelzet: 580.270
• Huizinga Noster. In: Huizinga Noster: filológiai tanulmányok J. Huizinga magyar recepciójáról / Balogh Tamás. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem: L'Harmattan, 2017. 146, [6] p. (Károli könyvek. Németalföldi Műhely, Monográfia). p. 9-19. OGYK-jelzet: 916.139
• Huizinga, Johan (1872-1945). In: Biografisch Woordenboek van Nederland (http://resources.huygens.knaw.nl/bwn1880-2000/lemmata/bwn1/huizinga) Letöltés ideje: 2021.12.03.
• Neutraliteit en vrijheid, waarheid en beschaving / Huizinga, J.. Haarlem: H. D. T. Willink, 1939. 26 p. OGYK-jelzet: C4/6218
• Utam a históriához. In: Hogyan határozza meg a történelem a jelent? : válogatott írások (1915-1943) / Huizinga, Johan. [Budapest]: Typotex, [2015]. p. 202-242.