György Béla: A Romániai Országos Magyar Párt története (1922-1938). Csíkszereda: Pro-Print, 2017. 350, [1] p. (Múltunk könyvek)
OGYK jelzet: KK V/13442

A szerző 1956-ban Mádéfalván született, történelem-filozófia szakon szerzett diplomát, 1981-től Gyergyószentmiklóson tanított, majd 1987-ben áttelepült Magyarországra. Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos kutatójaként tevékenykedett, magyar sajtó- és könyvtártörténetet, Kelet-Európa történelmét tanulmányozta, különös tekintettel a romániai magyarság történetére, a nemzetiségi kérdésre. Két kötete, számos tanulmánya, cikke, recenziója jelent meg. Kolozsváron megtalálta a romániai Országos Magyar Párt elveszettnek hitt iratanyagát, amelynek legfontosabb dokumentumaiból kötetet szerkesztett (Iratok a romániai Országos Magyar Párt történetéhez. Pro-Print, EME, 2003.). Évekkel később levéltári források, az egykorú sajtóanyag, valamint a párt két elnöke, Ugron István és Bethlen György hagyatékának földolgozása útján megalkotta politikatörténeti monográfiáját, amely teljes összefoglalása az önállóan politizáló kisebbségi párt 16 évnyi történetének. Az Országos Magyar Párt (OMP) létrejöttével (1922. december 28.) nemcsak a romániai magyarság többéves útkeresése ért véget, hanem a két világháború közötti periódus legmarkánsabb, legbefolyásosabb és tevékenységével mindmáig ható politikai pártja keletkezett. Az erdélyi, romániai magyarság meghatározó fontosságú közéleti formációja a különböző politikai stratégiák együttes, párhuzamos alkalmazásával próbált illeszkedni a román politikai rendszerbe. A téma iránt érdeklődő olvasó átfogó képet kap a pártszervezésről, a párt sérelmi jellegű kisebbségi politikájának alakulásáról, a román, illetve más kisebbségi politikai erőkkel való kapcsolatáról, az OMP nemzetközi viszonyrendszeréről, valamint a párt alapkoncepciója szerint megfogalmazott „jogfeladás nélküli önvédelmi harcról”, amelyet egészen 1938-ig, a párt betiltásáig folytatott.

László Márton – Novák Csaba Zoltán: A szabadság terhe: Marosvásárhely, 1990. március 16-21. Csíkszereda: Pro-Print, 2012. 286 p.
OKGY jelzet: 930.515

Az 1990. tavaszi marosvásárhelyi pogrom, a „fekete március” eseményeit kimerítően feldolgozó monográfia szerzője két, a városban élő történész: László Márton levéltáros és Novák Csaba Zoltán, a Román Akadémia munkatársa. Kötetük egyfajta várostörténet is, amelyben bemutatják a rendszerváltás idejére fele részben románná vált egykori székely kulturális központ Ceaușescu-rendszerbeli helyzetét, illetve az 1989-es forradalom és az új rendszer kiépítésének helyi eseményeit, vonatkozásait. Megvizsgálják a romániai változások etnikai vetületeit, az új román politika „etnicizálódását”, és csak ezután térnek rá az 1990. márciusi marosvásárhelyi események részletes bemutatására. Az etnikai zavargások közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a marosvásárhelyi magyarság nyilvános tüntetést szervezett a kommunizmus évtizedeiben tőlük megtagadott anyanyelvi oktatás megteremtéséért, amire válaszul, elrettentésül a városban februárban megalakult Vatra Românească (Román Otthon) nevű soviniszta szervezet a környékbeli kistelepülésekről félrevezetett, felhergelt románokat szállított a városközpontba, ami erőszakos összecsapásokba torkollott. Az egy héten át tartó erőszaknak, amelynek során Sütő András író fél szemére megvakult, a környék magyar identitású cigányságának kiállása vetett véget, ami után a román hadsereg helyreállította a rendet. A városba érkezett cigányokat vezető Puczi Béla emlékét 2017 óta emléktábla őrzi a Nyugati pályaudvarnál.

László és Novák munkájának elkészítéséhez szemtanúkat keresett meg, korabeli filmfelvételeket és fényképeket nézett végig, átlapozta a helyi és az országos sajtó az időszakban született írásait, valamint hivatalos dokumentumokat – többek között román parlamenti jegyzőkönyveket és magyar külügyminisztériumi iratokat – vizsgált.

Fodor János: Bernády György: politikai életrajz. Marosvásárhely; Kolozsvár: Lector Kiadó, 2017. 255, XII p.
OGYK jelzet: KK V/13441

Fodor János történész, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karán működő Magyar Történeti Intézet egyetemi tanára, számos tanulmány szerzője, szerkesztője a több évtizedes Bernády-kutatás és a korabeli közélet tudományos vizsgálatának eredményeit felhasználva vetette papírra ezt az átfogó, részletes politikai életrajzot. A mű alapvetően Marosvásárhely legendás polgármesterének, Bernády Györgynek (1864 - 1938) politikai tevékenységét elemzi, azonban betekintést nyújt a Szolnok-Doboka vármegyei magyar szórványból származó későbbi politikus gyermek- és ifjúkorába is. A családi hagyományokat követve, ő is gyógyszerészetet tanult, és pályáját marosvásárhelyi gyógyszerészként kezdte. Közéleti érdeklődése azonban hamarosan más utakra vitte: előbb a városi politikába kapcsolódott be, majd 1896 és 1901 között a város egyik országgyűlési képviselője volt. A háború előtt elsősorban Marosvásárhely polgármestereként (1902-1912) és a vármegye főispánjaként alkotott kimagaslót. Döntő szerepe volt a belváros mai arculatának kialakításában. A város közművesítése és új iskolák építése mellett, az átfogó városrendezési tervei alapján kialakult városmag ma is meghatározza a település központjának arculatát. Az első világháborút, illetve az az impériumváltást követően is az erdélyi közélet meghatározó alakja maradt, egyike a politikai aktivizmus szószólóinak, a magyar érdekek bukaresti védelmezőinek. Az Országos Magyar Párt egyik alapítója és alelnöke számára a fő kérdés a következő volt: ellenzékben maradni a romániai kormányok jellegétől függetlenül, vagy együttműködni a kormányokkal a magyar közösség jogainak kiharcolásáért. Politikai tevékenysége e dilemmák útkeresési lehetőségeiben merült ki a két világháború között, és hasonló nehézségekkel néznek szembe kisebbségi magyar politikus utódai is. A fotókkal és dokumentumok fakszimiléivel kísért politikai életrajzot bibliográfia, névmutató, román és angol nyelvű összegzés, valamint képmelléklet zárja.

Ábrahám Barna: Megmaradni vagy beolvadni? A szlovákság polgárosodása a 19. század második felében. Pozsony: Kalligram, 2016. 318 p.
OGYK Jelzet: 930.509

Ábrahám Barna történész magyar-történelem és szlovák szakon végezte tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, majd 2003-ban doktori fokozatot szerzett szintén az ELTE-n. 2014 óta a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. Kutatási területe a nemzetépítés Közép- és Délkelet-Európában, különös tekintettel a román és szlovák nemzet fejlődésére.
A szerző jelen kötetében átfogó jelleggel igyekszik a korabeli sajtót és szépirodalmat, valamint a szlovák és magyar szakirodalmat tanulmányozva felvázolni a szlovák polgárosodás fejlődését, valamint a szlovák társadalom kohéziójának kérdéseit a hosszú 19. század folyamán. A polgárosodás vizsgálata során igyekszik az agrárnépességtől indulva a szlovák értelmiséggel bezárólag a társadalom összes rétegét sorra venni. A polgárosodás színtereit ismertetve a szlovák falu képe mellett hosszasan elidőz a budapesti vagy a bécsi szlovák kolónia vizsgálatánál, nem elfeledkezve az Alföld szlovák mezővárosi népességéről. Míg az úgynevezett nemzetiségi kérdés témakörében komoly tudományos publikációs munka folyik napjainkban is, addig az ezekkel rokonítható egyéb kérdések tekintetében – életmód, mobilitás, stb. – már jóval kisebb az érdeklődés. Szerzőnk célja eme kötettel ezeket a történelmi rétegeket is górcső alá venni, bevallottan meghaladva a hagyományos politikaközpontú témaválasztást.

Szőczi Árpád: Temesvár: A romániai forradalom kitörésének valódi története. Nagyvárad: Partium, 2014. 352 p.
OGYK: 930.517

A kötet Szőczi Árpád magyar származású kanadai újságíró, dokumentumfilmes azonos című filmjének könyvváltozata. A romániai forradalom kitörésének 20. évfordulóján, 2009-ben bemutatott alkotás a Magyar Filmszemlén elnyerte a Duna-díjat. A legfrissebb, javításokat tartalmazó harmadik kiadás a forradalom 25. évfordulóján jelent meg.
Szőczi Árpád műben kifejtett nézőpontja az 1989. decemberi forradalomról azért fontos, mert a kommunista rendszer eróziója alatt külföldi újságíróként két kollégája személyesen járt a megmozdulások későbbi kiindulópontján, Temesváron. 1989 márciusában a román hatóságok engedélye nélkül a városba utaztak, hogy interjút vegyenek fel az időszak egyik legismertebb ellenzéki személyiségével, Tőkés László református lelkésszel. A beszélgetést, amelyben Tőkés nyíltan beszél a romániai elnyomásról és életkörülményekről, valamint a magyar kisebbség helyzetéről, júliusban – Erdélyben is látható módon – leadták a Magyar Televízió Panoráma című műsorában. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a román hatalom később megpróbálta elmozdítani a lelkészt gyülekezete éléről, ami elindítója volt az egész országra kiterjedő tiltakozáshullámnak.
Szőczi a kötetet eredményező kutatásai során interjút készített az eseményekben részt vett személyekkel, és megvizsgálta a román és a magyar titkosszolgálat a tíz forradalmi napról született, addigra nyilvánossá tett dokumentumait.
A könyvet 2012 őszén Tőkés László – ekkoriban néppárti EP-képviselő – részvételével az Európai Parlamentben is bemutatták.

Popély Árpád: Két választás Csehszlovákiában: a szlovák országgyűlés és a kárpátukrán szojm megválasztása 1938–1939. Pozsony: Kalligram, 2019. 259, [1] p.
OGYK: 930.504

Popély Árpád szlovákiai magyar történész, egyetemi oktató. A Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-történelem szakos tanári oklevelet 1993-ban, majd 2003-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen doktorált. Jelenleg a Fórum Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa és a Selye János Egyetem Tanárképző Kara történelem tanszékének adjunktusa.
Popély Árpád a magyar historiográfia egyik fehér foltjaként jellemezhető 1938. decemberi Tiso-féle szlovák országgyűlés és 1939. februári kárpátukrán szojm megválasztásának előzményeit és utóéletét veszi górcső alá.

Ezek az aktusok évekkel korábban még a demokrácia és a csehszlovák egység fő letéteményesei lehettek volna Szlovákia és Kárpátalja Prága által közel húsz éven át elutasított autonómiájának megvalósulásával, azonban 1938-ra mindezek már inkább a totalitárius szlovák és kárpátukrán államiság kiépítésének útját segítették egyengetni.
Popély monográfiája elsőként tesz kísérletet a magyar nyelvű szakirodalomban a két választás történetének, azon belül annak nemzetiségi vonatkozásainak feldolgozására, nagy hangsúlyt fektetve a magyar kisebbség szerepének megrajzolására, nem figyelmen kívül hagyva az autonóm Szlovákia és Kárpátalja egyéb kisebbségeit.