A könyvtárak állományában való téma szerinti keresés igénye már a 19. században felmerült. Ma már nehéz elképzelnünk, hogy a cédulakatalógusok és a számítógépek előtti időszakban is volt lehetőség arra, hogy a műveket téma szerint keressék. A könyvtári szakrendszerek általában a tudományok felosztásának, csoportosításának valamely filozófiai rendszerén alapultak.

Nagy Miklós, 1881. január 27-én született a Szolnok-Doboka megyei Désen. Középiskoláit Kolozsváron végezte, ezután a budapesti egyetem jogi és államtudományi karára iratkozott be, ahol állam-tudományi doktorátust szerzett. Több nyelven, így latinul, németül, franciául és románul is kiválóan beszélt.

„Főszakja a könyvtárnak a jog- és államtudományok tág birodalma. Ebben a szakban szakkönyvtárnak kell lennie. A mi nyomtatvány ezekbe a határtalan tág szavakba, jog és állam belefér, az a parlamenti könyvtárnak mindennapi kenyere.” Ezeket a konkrét gyűjtési elveket a könyvtár 1894-ben megjelent nyomtatott katalógusában olvashatjuk, amely egyértelműen megmutatja azt, hogy a jogtudomány már a kezdetektől, azaz a könyvtár alapításától kezdve meghatározó helyet foglal el az Országgyűlési Könyvtár beszerzési politikájában.

Egy könyvtár gyűjtőkörét alapvetően a funkciója határozza meg, ill. annak a célcsoportnak az igényei, amelyet kiszolgálni hivatott. Az Országgyűlési Könyvtár egyfelől a Ház könyvtára, és mint ebben egyedülálló, alapvetően a törvényhozás információs háttérbázisa kell, hogy legyen, másfelől pedig nyilvános országos tudományos szakkönyvtár, mely minőségében támogatni igyekszik az ország jelenlegi vagy leendő jogászait, jogtudósait, jogalkalmazóit.

A Magyar Országgyűlés könyvtárát a törvényhozó munka támogatására a Képviselőház hozta létre. 1866-tól már vásároltak könyveket, folyamatos igény volt a könyvtár létére, de végül az 1868-as házszabály 215. paragrafusa mondta ki, hogy a „A Ház, tagjainak használatára, könyvtárt állít, melybe azon könyvek, nyomtatványok, vagy egyéb kiadványok szereztetnek meg, melyek a törvényhozási munkálkodásnál szükséges adatokat tartalmaznak".

A Külföldi Parlamenti Gyűjtemény az Országgyűlési Könyvtár egyik legrégibb, 1962-ben megnyílt különgyűjteménye. Anyagai 1878 óta, nemzetközi cserében érkeztek az Országgyűlési Könyvtárba.

A Képviselőházi Könyvtárnak ajándékozott első hagyaték Ghyczy Ignác (1799–1870) országgyűlési képviselő híres könyvgyűjteménye volt. A XVIII-XIX. századi nemesi családi könyvtár, mely muzeális könyvekben és periodikumokban is gazdag, főként német, francia, magyar és latin nyelven kiadott politikai, jogi, államtudományi, történeti, földrajzi, gazdasági, teológiai, hadtudományi, irodalomtudományi és szépirodalmi műveket tartalmaz.

​A könyvtár mint a törvényhozás dokumentációs és információs intézménye egykor hármas felügyelet alá tartozott. Irányítását a Képviselőház állandó bizottságaként működő Könyvtári bizottság, 1887-től a bizottság elnöki tisztét is betöltő házelnök, végső fokon pedig a képviselőház plenáris ülése látta el.